Ha jól emlékszem, kalvenault töltött paprikát főzött nekem, és csíkos tejbegrízt azon a szép nyári estén. Szokás szerint Bacardi Breezert ittunk mellé. És én akkor rájöttem, hogy mégiscsak meg lehet enni a hideg tejbegrízt, amitől gyerekkoromban annyira irtóztam, hogy egyszer a nagymamám otthonhagyott a meg-nem-evése miatt, míg ő kertmozizni ment a másik két gyerekkel  Sajátos nevelési elvei voltak a Maminak, ezek közül az egyik, hogy az ételt meg kell enni. Felnőtt fejjel meg tudom érteni, aki a belvárosban csinálta végig fiatalasszonyként a világháborút, annak szentségtörés lehet, ha valami a tányéron marad. Lényeg a lényeg, tegnap késő délután merengtem, hogy kellene valami édességet enni, persze semmi nem volt otthon, és akkor berémlett ez a rakott tejbegríz.

Hozzávalók:

• 1 liter tej
• 9 evőkanál gríz
• 5 evőkanál cukor
• 1 csomag bourbon vaníliás cukor
• fél citrom reszelt héja
• 1,5 evőkanál holland kakaópor

A tejet felraktam melegedni, belereszeltem a citrom héját és belekevertem a vaníliás cukrot. Amikor langyos lett, hozzákanalaztam a grízt, és szép lassan forrásba hoztam szinte folyamatos kevergetés mellett, majd félrehúztam. Vízzel kiöblítettem egy jénai edényt, és a tejbegríz felét belekanalaztam, majd azonnal hideg vízbe állítottam. Gyorsan, alaposan belekevertem a kakaóport a maradék tejbegrízbe, addigra a fehér rész nagyjából megbőrösödött és összekeményedett, és szép lassan, rákanalaztam a barna réteget. Hagytam alaposan kihűlni. Tálaláskor deszkát borítottam a jénaira, majd a feje tetejére állítottam az egészet, így fordítottam ki az edényből a csíkos tejbegrízemet. Szeletelhető állagot öltött, de nem lett kocsonyás. Aki olyanra vágyik, növelje a gríz mennyiségét, vagy csökkentse a tejet.

4 adag, fénykép később (ha egyszer megszerelik Valaki laptopját, pótolom a hiányosságokat. addig nem tudok szerkeszteni sajnos)

Mint említettem volt, Apa alföldi származású. Az ő interpretálásában volt gyakori vendég a konyhánkban a krumplis tarhonya, hol (galamb)hússal, hol kolbásszal, hol anélkül. Péntek este belémvágott a felismerés, hogy ezt kell előállítsam. Sajnos receptem nem volt ehhez a tipikus pásztorételhez, csak halvány emlékeim, de végül utánaolvastam a neten egy kicsit, majd vasárnap délelőtt nekiestem az én variációmnak.

Hozzávalók:

• 10 dkg füstölt szalonna
• 1 nagy vöröshagyma
• 25 dkg tarhonya
• 10-15 centi kolbász
• 1 evőkanál pirospaprika
• 1 paprika
• 1 nagy paradicsom
• 3-4 krumpli
• só

A szalonnát felkockáztam, és egy jó nagy lábosban kiolvasztottam a zsírját. Amikor szinte teljesen kisült belőle, kiszedtem a szalonnadarabokat, mert nem akartam, hogy megégjenek. A tarhonyát nagyjából megpirongattam a zsíron, a végefelé hozzáadtam a nagyon apróra vágott hagymát, kicsit később pedig a kockázott paradicsomot, paprikát. Ezt a jó kis lecsós alapot szórtam meg - a melegről lehúzva - a pirospaprikával (ne sajnáljuk, jó nagy adag kaja lesz, kell neki a szín), majd felengedtem egy csomó vízzel, a tarhonya úgyis elfővi majd. Sóztam, és közepes melegben otthagytam. Amikor a tarhonya már majdnem teljesen megfőtt, a nagyobb kockákra vágott krumplit is hozzáadtam, szükség szerint öntöttem utána további vizet és egy kis sót, és már csak azt kellett megvárni, hogy a krumpli puhára fője magát. Ecetes almapaprikával, csalamádéval, bélpoklosoknak friss fehér kenyérrel tálalandó. Esetleg tejföllel.

4-6 adag

Először ököruszálylevesre gondoltam, egész egyszerűen rá voltam kattanva. Aztán eszembe jutott, hogy az is milyen jó kis magyaros (egyúttal menzás :) , hogy főtt marhahús, meggyszósz, főtt krumpli. Úgyhogy összekötöttem a kettőt, lett is belőle egy menü. Ha éhesek maradnánk, mákos gubával zárhatjuk az ebédet.

Marhahúsleves:

• 1 kg marha felsál
• 1 csomag leveszöldség, vagy ennek alkatrészei (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, petrezselyem, kel), nálam további 2 szál sárgarépa
• 1 fej hagyma
• 1 fej fokhagyma
• 15 szem egész bors
• só
• pici sáfrány
• 4 szem szegfűbors
• őrölt szerecsendió

A marhahúst bő hideg vízben feltettem főni, csak a borsot tettem mellé kezdetben. Amikor felforrt, lehalkítottam, hogy épp csak gyöngyözzön, és megsóztam a vizet. 2 óra elteltével utánaküldtem az összes zöldséget és a fűszereket, újra megsóztam, és további kb. 1,5 órára magára hagytam. Amikor a hús már puha volt, azt kihorgásztam és egy szép nagy tányéron, alufóliával lefedve melegen tartottam. A levest átszűrtem és szétszedtem alkatrészeire. A sógorom kívánságára csigatésztával tálaltam.

Jó nagy adag lett, de hát húslevest nem is lehet keveset főzni. Hatan ettünk belőle, a maradék megy a mélyhűtőbe, jó lesz az még szűk esztendőkre :)

Főtt marha meggymártással, főtt krumplival:

• főtt marhahús
• főtt krumpli
• 2 üveg magozott meggybefőtt
• 3 szem szegfűszeg
• fahéj
• reszelt citromhéj
• kb. 30 dkg cukor
• 2 dl tejszín
• 1 dl tejföl
• 5 teáskanál étkezési keményítő

Az egyik meggybefőttet levesestül, a másikat leszűrve egy nagyobb lábosba öntöttük, alaposan megcukroztuk, megszórtuk reszelt citromhéjjal (csak zacskós volt itthon, épp tegnap szanáltam a citromokat), majd egy teaszűrőben tettük mellé a szegfűszeget és a fahéjat, és főni tettük. 10 perc forralás után kihorgásztuk a teaszűrőt, a meggy egy részét pépesítettük merülőmixerrel, majd behabartuk a tejszín-tejföl-keményítő kombóval. Rottyant egy igen picit, és már szedtük is le a kerámialapról, nehogy a keményítő túlforrjon. A főtt krumpli és a szeletelt marhahús mellé tálaltuk. Elsöprő volt a siker :) A kivitelezésben muzsika volt segítségemre.

8 adag

Azt hittem, a svédgomba valami bonyolult dolog. Valahogy a családi legendáriumban legalábbis ez a kép él a svédgombáról. Persze az is lehet, hogy mivel a szüleim nem egy-egy kisadagot készítettek, amit két nap alatt megettünk, hanem befőzési jelleggel kondérszámra, a mennyiség miatt rémlik a bonyolultság. Közlöm mindenkivel, egyáltalán nem az, vetekszik egy pörkölt egyszerűségével.

Hozzávalók:

• öklömnyi hagyma
• 30 dkg gomba
• kis olaj
• 1 kávéskanál piros arany
• 1 kis paradicsomkonzerv
• só
• 1 evőkanál cukor
• 2 babérlevél
• bors
• kakukkfű
• 1 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál ketchup

A gombát alaposan megmostam, pucoltam, és nem túl kicsi "kockákra" vágtam fel őket. A hagymát nagyon picire aprítottam az aprítógéppel, amely az én egyik legjobb barátom, majd az olajon megpároltam. Itt elkövettem azt a hibát, hogy belekóstoltam a hagymába, és keserűnek találtam, igen kétségbeestem. Fakanállal konzultáltam msn-en, hogy micsiáljak, azt mondta, hogy ha szép volt a hagyma, kevés az esélye annak, hogy valóban keserű legyen, de azért várjam meg Valakit (amíg hazajön a kocsmából :) és kóstoltassam meg vele. De aztán egy életem, egy halálom alapon, arra gondolván, hogy máskor nem kóstolgattam a párolt hagymát, nem tudhatom, nem ez-e a normális íze, belevágtam a folytatásba. Tehát a hagymára szórtam a gombát, majd a citromlé és a ketchup kivételével mindent hozzápakoltam. Közepes hőmérsékleten fél óráig főttek a gombák, ekkor lehúztam a tűzről kerámialapról, belekevertem a citrom levét és a ketchupot, majd a lábost lefedve a konyhakőre helyeztem.

Apa receptje. Ez egy kisebb adag, én az ötszörösét csináltam a siserehadnak, jó sok is lett, a gomba felvágása közben majdnem megőszültem :) De legalább nem aratott osztatlan sikert :-o

A tesóm csinálta meg a múltkor a suhajdát, én meg gondoltam, hogy biztos mind megeszik, mire mi odaérünk. Aztán még volt belőle pár, mikor odaértünk a vadassal, és éreztem, hogy nekem is ki kell próbálni. Ez egy igazi nosztalgia-recept, a pécsi mama készítette el nekünk minden egyes alkalommal, amikor lementünk hozzájuk a hétvégére / nyáron egy-két hétre. Volt még mellé kókuszgolyó és szilveszterke is (alul barna, felül fehér és középen lukas, baracklekvárral összeragasztott kicsi linzerkarika). A suhajda nem egy bonyolult dolog, gyakorlatilag kicsit kell kevergetni a dolgokat, meg összemelegíteni, aztán mignonpapírba pakolni, és behűteni. Tegnap osztatlan sikert aratott.

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin (úgyis, mint egy kockaráma :)
• 8 dkg kakaópor
• 18 dkg porcukor + 20 dkg cukor (ez vajon miért nem porcukor?)
• 20 dkg dió
• 1/2 dl tej
• kis rum (esetleg rumaroma)
• magozott meggy
• 24 db papírkapszli

Először is lecsepegtettem kb. egy fél üvegnyi magozott meggyet. Aztán megcsináltam a csokiszószt: felolvasztottam a margarint, majd belekevertem a kakaóport és a 18 dkg porcukrot. Igyekeztem innentől melegen tartani, amikor már nem akarta az igazságot, és sűrű volt, én bizony nyomtam bele egy kis rumot ide is :) Harmadjára jött a diós cucc: a dióba kevertem a 20 dkg cukrot, a fél deci tejet és rumot ide is. Aztán jött a pakolás: mignonpapír híján muffinpapírt pakoltam a muffinformákba, aztán minden papperbe 1 evőkanálnyi csokiszószt, majd 2 teáskanálnyi diós cuccot, 2-3 szem meggyet (inkább 3 legyen), és a végén lecsorgattam a tetejét csokiszósszal ismét. A hűtőbe mentek összedermedni. Fénykép nem készült, de a nővérkémnél megtekinthető.

A vadas az egyik nagy kedvencem. Gyerekkoromban az volt a szokás, hogy akinek szülinapja volt, az mondhatta meg, hogy mit főzzön az Anya. Én gyakran vadast kértem. Mindig saját készítésű krokettel ettük, de szeretem a menzás spagettitésztás változatot is, a zsemlegombócot viszont annyira nem. Évek óta készülök elkérni a családi receptet, és kipróbálni, mostanra sikerült. Szerencsére kiderült, hogy e szerint a vadas kétnapi főznivaló, így nem veszem észre, hogy pepecs :)

Hozzávalók:

• 80 dkg - 1 kg marhafelsál
• 2-2 nagy, vastag sárga és fehérrépa (szerintem a sárga akár lehet eggyel több)
• 2 közepes vöröshagyma
• 5+2 gerezd fokhagyma
• 10-12 szem bors
• 3-4 babérlevél
• 5-6 citromkarika
• olaj
• 1 doboz tejföl
• 3-4 evőkanál mustár
• 5-7 evőkanál liszt
• 6-8 evőkanál cukor

1. nap: a húst egy jó nagy fazékban a borssal, babérlevéllel, sóval és jó sok vízzel feltettem főni. Felforrás után csak gyöngyözni hagytam, ezt két óráig. A két óra végefelé megpucoltam a zöldségeket, a répákat karikáztam, a hagymát félbevágtam, a fokhagymát egyben hagytam, és ezeket mind a hús mellé küldtem. További 1,5-2 órán keresztül hagytam főni a cuccot, amikor a húst jónak találtam, belekarikáztam a citromot, a hideg kőre tettem, és éjszakára otthagytam.

2. nap: a cuccot (eddig mondjuk hívhatnám levesnek) langyosodásig melegítettem, deszkára szedtem a husit további felhasználásig, a levest pedig átszűrtem (a citromkarikák, borsok és babérlevelek a kukában végezték). Botmixerrel pépesítettem a zöldségeket - itt érdemes még akkor turmixolni, amikor még nincs benne az összes lé, egyszerűbb. Utána forrásba hoztam a vadasra egyre inkább emlékeztető illatú lét, közben pedig olajon megkaramellizáltam a cukrot, belenyomtam további két fokhagymagerezdet, ebbe kevertem 5 evőkanál lisztet (majd kétségbeestem, hogy mi ez a kemény izé), hideg vízzel igyekeztem eldolgozni, majd az egészet a lébe zuttyantottam. Már itt láttam, hogy a botmixernek újra dolgoznia kell majd :) A tejfölbe kevertem a mustárt és a 2 evőkanál lisztet, felengedtem hideg vízzel, és szintén a lébe öntöttem. Átturmixoltam az egészet, összeforraltam, és készen is voltunk :)) Ma tésztával ettük.

6 adag, a nővérem keresztanyjának receptje alapján

Honnan jövök? Mit hoztam magammal? Mindezt gasztronómiai vonatkozásban? Akkor meg is tartanám 20 perces spontán székfoglaló beszédemet, virtuális családbemutatásomat, amivel benevezek a Lila füge által meghirdetett jubileumi VKF-re. És köszönöm a lehetőséget Lila fügének, nagyon jól esett egész hónapban ezen gondolkodni!

Apa családja az Alföldről származik, de papa katona volt, így végül Pécsett kötöttek ki, a nagyszülők a Pécsi papa, Pécsi mama neveket viselték (persze volt rendes nevük is, a mamának nem is olyan nagyon szép neve, a saját állítása szerint, de meghagyom őt inkognitóban). Néhány hétvégente a libafoszöld trabantunkba pattantunk, levágtattunk a hatoson, meg csak Kömlődnél álltunk, rövid pisiszünet a gyerekeknek, mindig vettünk a halászcsárdában négy töpörtyűs pogácsát. Pécsett aztán várt minket a tejjel-mézzel folyó kánaán, a mama mindig kitett magáért. Sütiben a szilveszterke, a suhajda és a kókuszgolyó (mindig magozott meggyel a közepén) mindig elkészült. Fokhagymás májat is mindig csinált, marhamájból, zsíron sütve, irdatlan mennyiségű fokhagymával, melegen sóba-vízbe krumplival ettük, hidegen a zsírját friss fehér kenyérre kenve, májszeleteket ráhalmozva, mennyei. A tesómnak szintén zsírban sült csirke készült, mert nem szerette a májat. Érdekes, hogy említettem az alföldi szálat, mégis, nem mamánál emlékszem a tipikus alföldi ételekre, hanem Apánál.

No de kanyarodjunk vissza a nagyszülőkhöz. Mami anyai nagymamám, budafoki sváb család második lánygyereke, aki a háborút a belvárosban, egy dunaparti lakásban bekkelte végig. Azt kell mondjam, ezek az évek abszolút hatással voltak a későbbiekre, a konyha terén is. Mami mindent felhasznált, nála mindent meg kellett enni. Időnként a már romlott, enyhén zöldes párizsit is :) Nemigen emlékszem, miket főzött, leszámítva a karácsonyi menüt, abból is inkább csak arra, hogy annyira degeszre ettem magam minden év december 25-én, hogy szabályosan rosszullettem. Sütött viszont jókat, kevert tésztákat, palacsintát, utólag összerakva valószínűleg nem öregkorára lett édesszájú, hanem mindig is az lehetett. Papi, aki Mami második férje, pótnagypapa, ő pedig remek barackos gombócot tudott.

Sári mama pedig anyai nagyapám felesége, úgyis mint Majosi mama. Ő belvárosi lány, a hetedik kerületi zsidónegyedben született református. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a zsidó ételek emiatt megjelentek nála is. Vagy csak hajlamos vagyok azt hinni? Az biztos, hogy Sári mama remek zsidótojást tudott csinálni, káposztalevesben (azóta megtudtam, hogy korhelylevesnek hívják) és rakott káposztában is verhetetlen. Sőt, tőle származik a zöldborsós hús is! Az emlékek az Üllői útra és a majosi hétvégi ház kertjébe is elvisznek.

És hát persze a szüleim. Anya elég jó a konyhában, tulajdonképpen bármit megcsinál, és mindent jól. Azt hiszem, nagyon változatos konyhát vitt (visz? azt nem tudom, most mi otthon a helyzet, ez egy másik történet, de nemigen járok haza). Nem sajnálta sem az időt, sem a pénzt. Hogy csak néhányat említsek: aranygaluska, vadas, hortobágyi húsos palacsinta, rakott túrós palacsinta. A hortobágyiról annyit, hogy volt olyan néhány év, hogy Apa és a keresztapám egy évben egyszer kiment a lovira, mi meg olyankor mindig hortobágyit ettünk :) Azt kell mondjam, Anya mellett tanultam meg a főzés alapjait. Szerencsére engedte is, hogy a konyhában sertepertéljünk. Apa is a kezébe vette időnként a főzőkanalat. Ragulevest és frankfurtit például csakis ő tudott igazit főzni. Általában előző este már megfőzte, és ilyenkor egyértelmű volt, hogy egy kis salátás tányért csurig szedve moeska eljátssza a meós szerepét :) Amit még hozzá kapcsolok, az esti "összedobok egy rántottát" esete. Haha. Először is leszelt néhány szelet füstölt szalonnát, aztán hagymát dobott rá, aztán jöttek a variációk, attól függően, hogy mi volt otthon. Kolbász, paradicsom-paprika, sajt, egy kis maradék sültkrumpli, főtt borsó. Ezzel a művelettel el is volt egy-másfél órát a tűzhely előtt, mi addigra vagy megvacsoráztunk, vagy megvártuk, de akkor követeltük a "rántottája" szétosztását. Visszakanyarodva az alföldi vonalra: apa isteni jó öregtarhonyát tudott, időnként nyúlból, galambhúsból is, ha küldtek a rokonok.

Az biztos, hogy szinte csupa jó emlék fűz a családi tűzhelyekhez (a hidegre fagyasztott rezgős tejbegrízt leszámítva), és még adósa is vagyok néhányuknak egy csomó étel elkészítésével. Most Anya egyik receptjét írom le. Telefonos segítséget kértem hozzá, másnap felhívott, hogy egyrészt sikerült-e, másrészt hogy elmesélje, neki is kedve támadt megfőzni. Máris érdemes volt nekilátni.

Tojással töltött hús

Hozzávalók:

• 2 szelet marhafelsál
• 1 kis fej hagyma
• 1 paradicsom
• fél paprika
• 2 főtt tojás
• só, bors, pirospaprika
• mustár (sima és dijoni vegyesen)
• kis olaj
• néhány fogpiszkáló
• tejföl

Először feltettem a tojásokat főni, hogy jó kemény tojás legyen a végeredmény. Az olajon megpároltam a kis kockákra vágott hagymát, majd lehúztam a tűzről, pirospaprikáztam, és beledobtam a kockázott paradicsomot, paprikát. Amíg a hagyma párolódott, folpack alatt kiklopfoltam a hússzeleteket, szép vékonyra, arra is figyelve, hogy majd beleférjen egy kemény tojás. A hússzeletek egyik oldalát sóztam, borsoztam, a másikat (ez lett belül) pedig megkentem sima és dijoni mustárral, nem kell tőle sajnálni, nagyon jó ízt ad neki. A mustárt tetejére szórtam további sót és borsot, természetesen frissen őröltet, majd a szelet húsra raktam egy kemény tojást, és fogpiszkálóval összetűztem, hogy szépen egyben maradjon. A pörköltalapra raktam őket, alájuk öntöttem egy kis vizet, sóztam a levét, és puhára főztem a húsokat¹. A végén tejföllel lazítottam a szaftot. Főtt tésztával tálaltam, de sóba-vízbe krumplival is jó.

2 személyes adag

¹ Annyi csalást követtem el, hogy idő híján kuktában főttek a husik, így a végén a húsokat kihalászva kicsit be kellett forralni a szaftot. Ha van ideje az ember lányának, inkább főzze meg rendesen.

Ismét álljon itt egy családi recept, úgy látszik, én mostanában nosztalgiázom erősen. Régóta készültem már megfőzni, szombaton úgyis elmentünk a tesómékhoz, ott álltam neki, és a családban osztatan sikert aratott (a tesóm persze ismerte, de a pasijainknak új volt, és a két kis unokahúgom is lelkesen nyomták). Gyakorlatilag egy egytálételről beszélünk, sok húsos-borsós ragu, bő lére eresztve, belefőzött grízgaluskával.

Hozzávalók:

• 70 dkg pulykafelsőcomb-filé
• 1 kg zöldborsó
• 2 kis fej hagyma
• 3 evőkanál olaj
• só, bors, pirospaprika, csipetnyi cukor
• 3 tojás
• gríz
• 5 dkg vaj

Az olaj, hagyma, pirospaprika, hús, só, bors kombóból pörköltalapot rittyentettem, és amikor már majdnem főttnek ítéltem a husit, ráborítottam a sok borsót, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy jó bőven ellepje, hiszen még a grízgaluskák is kérnek majd inni. Utánsóztam, borsoztam, cukroztam, és hagytam jól összefőni.

Valamikor a folyamat elején látott neki a tesóm a grízgaluskának, családilag nem értünk hozzá, a neten vadászott receptet, aztán nem is lett jó elsőre :) Valami olyat csinált, hogy felverte a tojásfehérjéket habnak, aztán belekeverte a sárgákat és grízt, ez utólag kevésnek bizonyult, a végén a felolvasztott, de már nagyjából kihűtött vajat keverte bele. A hátőben hagyta állni, aztán konstatáltuk, hogy kicsit lágy lett a dolog, kevés a gríz, de már nem volt időnk újra grízezni és azt dagadni hagyni, így nemes egyszerűséggel lisztet szórtunk bele, ízre tökéletes lett, de azért... Ezúton kérem fel a T. olvasótársakat, hogy ha van bevált grízgaluska receptjük, ne habozzanak velem megosztani, a hozzávaló mennyiségek pontos megjelölésével! Köszönöm.

Egyszóval beleszaggattuk a galuskákat a forrásban lévő lébe, majd késze főztük az egészet.

Jó nagy, 6-7 személyes adag ez. Sári mama fejlesztése.

A zöldbabgulyás az egyik olyan étel, amit gyerekkoromban állítottam, hogy nem szeretek, de legalábbis mondtam anyámnak, hogy ne főzze már olyan gyakran. De szerettem közben. Olyan nyári étel nekem, a Balatonon ettük sokat, bő lére engedve, kaprosan.

Hozzávalók:

• 40 dkg sertés vagy pulykahús
• 2 hagyma
• 50 dkg zöldbab (én a sárgát szeretem)
• 1 doboz tejföl
• 2-3 teáskanál liszt
• olaj, só, bors, pirospaprika
• esetleg paradicsom, paprika
• kapor

A hagymát kis olajon megpárolom, majd lehúzom a tűzről és megpaprikázom. Rádobom a kisebb kockákra vágott húst, felöntöm egy kis vízzel, sózom, borsozom, ha van otthon, beledobok egy paradicsomot és egy fél paprikát, majd hagyom főni.

Amikor már majdnem megfőtt a pörköltalap, ráborítom a zöldbabot, és felengedem annyi vízzel, amennyi épp ellepi, szükség esetén utánasózom. Ha összefőttek, elkészítem a tejfölből, lisztből és hideg vízből álló habarást, és folyamatos kevergetés mellett a forró gulyáshoz csurgatom. Felforralom, adok hozzá jó sok kaprot, és már lehet is tálalni. Fehér kenyérrel kínálom, az asztlanál még lehet ecettel és/vagy kristálycukorral ízesíteni.

4 adag. Ismereteim szerint anyám találmánya. Aki ennek ellenkezőjét állítja, most szóljon, vagy hallgasson örökre.

Vasárnap reggel, a mi legyen ebédre? c. beszélgetés. Én már a szakácskönyvek előtt állva nézem, miből válasszak, és mindig a leveseseken akad meg a szemem. Valaki kelkáposztásat szeretne. Így a válasz egyértelmű: frankfurtileves. 

Hozzávalók: 

• 1 hagyma
• 2 sárgarépa
• 0,5 kg kelkáposzta vagy kelbimbó
• 2 közepes krumpli
• 1 pár virsli
• 1 doboz tejföl
• 1 púpozott fakanál liszt
• 2 teáskanál pirospaprika
• só, majoranna, egész köménymag (és egy teatojás :)
• pici olaj

Az olajon megpirítom a kis kockákra aprított hagymát, majd rászórom a karikázott répát és a csíkozott kelkáposztát. Ezen a ponton sózom, majorannázom. A majorannát nem sajnálom egyáltalán! Összeforgatom, és hagyom őket párolódni. Kicsit később lehúzom a tűzről, megszórom a pirospaprikával és a liszttel, felöntöm 1,5-2 liter vízzel, megküldöm további sóval, majorannával, és a teatojásba lapátolok legalább egy teáskanálnyi köménymagot, majd azt is beleteszem (egyéb esetben Valaki a kanalát sem meríti a levesbe). Forrhatnak. Amikor a zöldség majdnem kész, a nagy kockákra vágott krumplit is beleteszem, kicsit később a karikázott virslit. A végén belekeverem a tejfölt, rotty és kész.

Apukám receptje, nála jobban senki nem főzte a családban.