Hozzávalók:

• 3 szelet lazac (kb. 30 dkg)
• 1 csomag leveles tészta
• só, bors, pici citromlé
• vaj a sütéshez

Hozzávalók a borsmártáshoz:

• 1 evőkanál vaj
• 1,5 marék vegyesbors
• 1 evőkanál barnacukor
• 1,5 dl fehérbor (jellegtelen fajtából)
• 1,5 dl tejszín
• só

A lazacszeleteket sóztam, borsoztam, és egy picit bekentem citromlével (ráfacsartam, na). Vajat olvasztottam egy serpenyőben, és megsütöttem benne a halszeleteket, úgy 4-4 perc kellett mindkét oldaluknak. Közben kiterítettem a leveles tésztát, jó nagy köröket (kb. 12 centis átmérővel) szaggattam belőlük, szám szerint hatot, a maradékból mindenféle vicces dolgokat szaggattam-csavartam, sütőpapírra tettem, és 220 fokos sütőben 15 perc alatt megsütöttem.

A borsmártáshoz a vajat felolvasztottam, megkaramellizáltam rajta a cukrot, beletettem a borsot, felöntöttem a borral, és hagytam, hogy a cukor elolvadjon újra. Sóztam, és kicsit beforraltam, majd beleöntöttem a tejszínt, és hagytam egyet rottyanni. Saját kútfőből készült, és nagyon ciki, de az emlékeim szerint mintha lett volna benne balzsamecet is, vagy mégsem? Nem tudom, kell nekem ennyi idő után ideülni leírni...

Tálaláskor "lazacburgert" készítettem, két tésztakör közé tettem a lazacot és közben meglocsoltam borsmártással is.

3 adag, az eredeti receptet Flat-cattől lestem el, aki ezzel 3. helyet nyert el nemisbéka karácsonyi versenyén

A nagy karácsony előtti ábrándozásban, gasztroblogolvasgatásban elcsábultam én is egy Csillagánizs főzőiskola tesztelésre. Nem bántam meg. Ezelőtt két helyen voltam főzőórán (vagymi), azt gondolom, Csillagánizsék odafigyelnek a részletekre. Maximált létszám, mindenki részt vehet az alkotásban, előre nyomtatott jegyzetlapokat kaptunk a hozzávalókkal, le lehet ülni, ha az ember elfáradt, magas minőségű alapanyagokkal dolgoznak. Juhos Józsit meg szeretjük :) A karácsonyi menü méltó befejezése című órán vettem részt, ahol nem beiglit és nem zserbót sütöttünk, viszont hat másik műremeket, franciásabb-olaszosabb vonalon. A végén mondjuk meg akartam halni a sok édességtől.

A karácsonyi menüt így nálunk is csokoládé felfújt zárta, még gyakorolni kell, hogy pont jóra süljön, de állok elébe :)

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 7 dkg finomliszt
• 12 dkg porcukor
• 12 dkg vaj
• 15 dkg étcsokoládé (max. 75%-os kakaótartalmú)

A csokit vízgőz fölött összeolvasztottam a vajjal. A cukrot, lisztet és 2 tojást alaposan elkevertem, majd a többi tojást is hozzáadtam, és megint megkevertem. Ehhez hozzáadtam a csokis vajat, és a tészta el is készült.

A formákat kivajaztam, kiliszteztem (a forma tetejéig egészen), belekanalaztam a tésztát, és 190 fokra előmelegített sütőben, légkeveréssel, elvileg 12 percig sütni. A perceket ki kell kísérletezni, nekem 12 sok lett sajnos, de a JJ is azt mondta, hogy ezt gyakorolni kell a mindenkinek a saját sütőjével. Sütőből kivétel után 20 mp-et érdemes állni hagyni, utána könnyen kifordul a formából.

Megjegyzés: a tésztát légmentesen záródó dobozban 1 hétig el lehet tartani a hűtőben, sütés előtt fél órával ki kell venni a hűtőből és átkeverni.

Elvileg 8 adag, nyilván formafüggő, én 6 felé osztanám, Juhos Józseftől tanultam

• 1/2 evőkanál margarin
• 2 evőkanál karácsonyi golden syrup
• 1/2 teáskanál gyömbér
• 5 egész szegfűszeg
• kevés egész fahéj
• 5 egész szegfűbors
• kevés szerecsendióvirág
• 35 dkg fagyasztott szilva
• 1 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál barnacukor
• 1 dl szárazabb fehérbor
• 4 dl víz

A margarint és a golden syrupot összeolvasztottam egy lábosban, és pár percig hagytam fortyogni. Utána belereszeltem a gyömbért, és azt is megfuttattam a szirupon. Hozzátettem a fagyott szilvát, majd a fehérbort és a vizet. Teatojásba tettem a darabos fűszereket, úgy mentek a levesbe, majd beletettem a citromléz is, a barnacukorral a végén állítottam csak be a leves édes ízét. Amikor a szilvák megpuhultak (15-20 perc), levettem a tűzről a lábost, kicsit hűlni hagytam, majd átturmixoltam. Nem tejszíneztem, nem levesbetéteztem, nagyon finom és ünnepi lett így is.

3 adag, Kiskukta kategóriagyőztes receptjét vettem alapul

Idén nagyszabású tervekkel indulok. Nem(csak) konyhaliag, hanem amúgy is. Hogy most aztán tényleg minden időben meglesz, a jövő héten ki szeretném tenni a dekorációt, megrendelni a koszorút, már megvettem pár ajándékot, és fejben is van néhány. Mondjuk, hogy nálam az ünnepi készülődés, az advent elkezdődött. Indulásnak itt egy adventi muffin (a nővérem ültette a fülebe a bogarat), idősebbek is elkezdhetik :)

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 10 dkg barnacukor
• 1 teáskanál sütőpor
• 2 teáskanál mézessütemény-fűszerkeverék
• 1 teáskanál szárított citromhéj (találtam az édes sütikhez való dobozban)
• 12,5 dkg olvasztott margarin/vaj (nálam 8:4,5-hez volt az arány)
• 2 tojás
• 2 evőkanál ágyas pálinka
• 1 dl tej
• 1 evőkanál méz

A hozzávalókat a fenti sorrendben egy mély tálba mértem-raktam, majd gyorsan összekavartam. Bekapcsoltam a sütőt 200 fokra, a muffinformába kapszlikat pakoltam, és a tésztát 12 részre elosztottam, és beraktam őket sülni. ## perc alatt sültek készre. Az eredeti recept szerint aszalt sárgabarackot és mazsolát kellett volna még beletenni, én lustaság és mazsolanemszeretés okán ettől eltekintettem.

12 darab, recept az ajandekosztas.hu-ról

Hű de szép alliteráció :) Azt is írhattam volna, hogy gyömbéres-almás kacsasült. De akkor nem kap szót a golden syrup, ami pedig igen jó találmány, nem is értem, eddig miért rejtőzött a kamrafiók mélyén. Lényeg a lényeg, nemisbéka kartácsnő ajánlott egy receptet, és meg jó szokás szerint kicsit átformáltam. Hogy jól sikerült, az nem vitás, karácsony reggelén pedig kacsazsíros zsömlét toltam arcba be :) Most meg jól ideírom, lassan egy hónap elteltével, hm, még mielőtt aludni térne a blogom...

Hozzávalók:

A kacsamelleket megmostam, szárazra töröltem, majd a zsíros felét kárókockásra bevagdostam, vigyázva rá, hogy a hártya ne sérüljön. Erős hőmérsékleten először a zsíros, majd a nemzsíros részüket megkapattam, a nemzsíros oldalt megsóztam. Egy nagy jénaiba tettem a kacsamelleket, és a karikákra vágott újhagymát valamint a megpucolt, szeletekre vágott almát tettem mellé. Nagyjából megszórtam a reszelt gyömbérrel, megöntöztem a golden syruppal, és alacsony hőfokú sütőbe (80 fok)  toltam (rohasztásos eljárás, a Gundelben tanultuk). És vártam, hogy megsüljön. Nem sült, biztos türelmetlen voltam. Úgyhogy feljebb kapcsoltam a sütőt, és megsütöttem... Krumpipürével tálaltam. Üzenem magamnak, hogy legközelebb bátrabban lehet bánni a gyömbérrel!

4 adag lett belőle

Ha karácsony, akkor hal, mák, beigli, szaloncukor, töltött káposzta, zserbó, kocsonya, halászlé, borleves. Ha karácsony, akkor mák, zserbó. Mák, zserbó. Mák, zserbó. Mákzserbó? Igen, mákzserbó. Halvány lila segédfogalmam nem volt, hogy létezik-e ez az édesség, de őszintén szólva nagyon nem is érdekelt. Jó, kigugliztam, láttam, hogy létezik, de annyira izgatott a kis ötletem, hogy egyedül kívántam megvalósítani. Elővettem a két éve megénekelt Kismama-féle receptet, a diót mákra cseréltem, és meg is voltunk. Szerényen azt kell mondjam, hogy nagyon-nagyon nem nyúltam mellé. Aztán miközben már a kisült tészta hűlt, és már csak a csokoládéborítást várta, megnéztem Nemisbéka blogját, és mit látok? Egy mákos zserbót :)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 2 tojás
• 2 dkg élesztő
• 10 dkg + 2 kávéskanál cukor
• 30 dkg margarin
• csipetnyi sütőpor
• 1 dl tej

Továbbá

• 15 dkg darált mák
• 15 dkg porcukor
• baracklekvár
• 15 dkg keserű csokoládé
• 2 evőkanál olaj

Az élesztőt a tejben a két kanál cukorral felfuttattam. Közben kimértem a lisztet és a cukrot, hozzákevertem a sütőport, beleütöttem a tojásokat, majd jött az élesztős cucc, végül belecsípkedtem a margarint, és villámgyorsan összegyúrtam. A tésztát aztán háromba szedtem, kettőt a hűtőbe raktam, a harmadikat vékonyra kinyújtottam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, és kezdődött a rétegezés: a tésztára lekvár, aztán a cukros mák fele, tészta, lekvár, mák, a tetejére tészta. Villával megszurkáltam a tetejét, és 170 fokos sütőben fél órát sütöttem, aztán hagytam kihűlni. Másnap a csokit gőzfürdőben felolvasztottam, hozzákevertem az olajat, és bevontam vele a mákzserbóm tetejét. Néhány napig érdemes állni hagyni, hogy a tésztarétegek jól megszívják magukat a töltelékkel.

Hozzávalók a húshoz:

• 1 csirkemellfilé
• 1 dl száraz fehérbor (esetünkben chardonnay)
• 0,5 dl tokaji aszú
• 2 evőkanál olaj
• 2X2 evőkanál vaj
• 1 fürt piros szőlő (megszámoltam, 33 szem volt)
• só, bors, chillikeverék, cayenne-i bors

Hozzávalók a mártáshoz:

• 2 evőkanál mazsola
• kb. 1 dl tokaji aszú
• 2 tojássárgája
• 2 dl tejszín
• 2 teáskanál méz
• 1 evőkanál vaj
• só, bors, chillikeverék

Előző nap: a mazsolát felforraltam az aszúban, és félretettem. A szőlőt megmostam, leszemeztem, megszárítottam, és visszatettem a hűtőbe. *

Aznap: a csirkemellről leválasztottam a "madárkákat", a nagyobb darabokat széltében félbevágtam. Sóztam, borsoztam, és a 2 evőkanál olaj - 2 evőkanál olvasztott vaj kombóban gyorsan elősütöttem. Jénai tálba sorjáztam a hússzeleteket, és felöntöttem a két bor keverékével, rácsípkedtem 2 evőkanálnyi vajat, ráöntöttem a sütésből visszamaradt zsiradékot. Megszórtam félbevágott és kimagozott szőlővel, valamint egy csipetnyi cayenne-i borssal és egy kávéskanálnyi chillikeverékkel. Alufóliával lefedtam, 220 fokos sütőbe toltam, és jó 40 perc alatt készre pároltam a hússzeleteket.

Eközben feltettem főni a mazsolás rizst, ezt nem fejtem ki, rizst mindenki tud főzni, vagy legalábbis azt állítja magáról :)

Aztán pedig elkevertem a tejszínt, a mézet és a két tojás sárgáját egy mélyebb tálban. Amikor a húsok megpuhultak, a szőlős hússzeleteket egy másik jénaiba szedtem át, lefedtem alufóliával, és visszaraktam a lekapcsolt, de még meleg sütőbe melegentartás céljából. A visszamaradt boros lét az aszúban ázó mazsolához öntöttem, gyorsan összeforraltam, majd hozzácsurgattam a tejszínes elegyet, beletettem az evőkanálnyi vajat, sóztam, borsoztam, pici chillikeveréket szórtam bele, és összemelegítettem.

Tálaláskor a mazsolás rizst egy vízzel öblített tálkába szedtem, lenyomkodtam, majd a tányért rátettem és átfordítottam. Mellészedtem 2-2 szelet húst, elrendeztem a tetején a szőlőszemeket, és szépen körbelocsoltam a finom boros mártással.

3 adag, Stahl Judit receptje alapján dolgoztam

* Sokat gondolkodtam rajta a főzés közben és utólag is, mit is jelent, hogy az étel előkészíthető előző nap vagy esetleg annál is korábban. Klasszikus lehet egy pulykatekercs például, amit már akár novemberben betekerünk, a mélyhűtőbe tesszük, és szenteste csak berakjuk a sütőbe, köretet, esetleg mártást készítünk mellé és bezsebeljük az elismerő pillantásokat. Sok esetben szerintem az is előkészítést jelent viszont, hogy a hozzávalókat korábban meg tudjuk pucolni, esetleg feldarabolni. Vagy az is segítség lehet saját magunknak, ha az alapanyagokat előre ki tudjuk mérni, a borosüveget kinyitni, nem is hülyeség, szerintem én fogok még ilyet csinálni, mert sok esetben nem a főzés maga tart sokáig, hanem a kipakolás, mérés, hiszen tudja ezt minden háziasszony. Miért ne lehetne előző nap dobozban előkészíteni a lisztet, vajat, ki tudja, mit? Na nem futtatom tovább itt az eszmét, lényeg, hogy az én receptem klasszikus értelemben nem is biztos, hogy megfelel a kiírásnak, de ezt majd a t. zsűri eldönti.

Hozzávalók:

• 3-4 szikkadt kifli
• 5 dl tej
• 2 zacskó vaníliás cukor
• 3 evőkanál kristálycukor
• porcukorral elkevert darált mák

A kiflit már reggel elölhagytam száradni, majd jó két órával a művelet előtt felkarikáztam, és egy széles tálban tovább hagytam szikkadni.

A tejet megmelegítettem, felolvasztottam benne a sima és a vaníliás cukrot, valamint a vajat. Egy mély tálba szórtam 10-12 kiflikarikát, merőkanállal meglocsoltam a meleg tejjel, és addig forgattam a kifliket a tejben, amíg jól megszívták magukat, de nem estek teljesen szét (bizony, gyakorlatot igényel). Átszedtem egy másik tálba a nyomokban kiflikre emlékeztetető tejszivacsokat, megszórtam 2-3 evőkanálnyi cukros mákkal, és összekevertem. Ezt a hadműveletet addig lehet ismételni, amíg a kifli illetve a tej közül valamelyik el nem fogy. Azonnal tálaltam, most éppen baracklekvárral, Valaki kérésére (családi szokás szerint), én szeretem vaníliakrémmel is, de van, aki sütőtálba pakolja, lekvározza, cukros tojásfehérjét simít rá, és összesüti. Jut is eszembe, ezzel bátran nevezhettem volna a magyaros VKF-re. Még az is lehet, hogy megteszem :)

Ezt a köretet a karácsonyi Gundel-fordulón mutatták és kóstoltam. Különleges is, isteni finom is, köret is, előkerestem hát a receptjét a cseppet sem szerencsétlen, hanem annál izgalmasabb tizenharmadik, köretes, Fakanál-féle VKF-fordulóra. Lerántom előre a leplet arról, hogy mi készült mellé, akarom mondani, mi mellé készült. A szintén Gundelben tanult, szintén karácsonyi gesztenyével töltött pulykatekercset húztam elő a mélyhűtőből, merthogy kicsit elméreteztem akkor az alapanyagokat, és az egyik, kisebb tekercs akkor a mélyhűtőben végezte. Így volt igazán könnyű ünnepi vacsorát varázsolni egy jeles évfordulóra :)

Hozzávalók:

• 12 dkg pappardelle
• 1 evőkanál gyümölcsös olaj (Carapelli Olys)
• aszalt gyümölcsök (barack, szilva, vörösáfonya volt most nekem)
• dió
• petrezselyem
• 2 evőkanál méz
• 2 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl édes bor
• 0,5-1 dl tejszín

A tésztát sós, forró vízben feltettem főni, 7 percig hagytam rotyogni. Gyümölcsös olajon (a linkelt képen a balsó) megfuttattam a négybe vágott aszalt barackot, szilvát és a vörösáfonyát plusz a diót, majd azon nyomban megszórtam petrezselyemmel, hozzáadtam a mézet és belenyomtam a fokhagymát, pár másodpercig pirítottam magas lángon, és már dobtam is rá a közben leszűrt tésztát. Ráöntöttem a bort, kevertem rajta egyet (ez trükkös, alig fért el a cucc a legnagyobb serpenyőmben, úgyhogy két fakanállal igyekeztem forgatni), aztán rázuttyantottam a tejszínt, és kész is volt. A tejszínnel lehet szabályozni a szaftosságát, nekem jobban ízlik, ha szottyosabb, de attól is függhet, hogy mit kínálunk mellé.

3 adag, Gundel-recept

Kicsivúval egyetemben tanultam a receptet a Gundel karácsonyi készülődős tanfolyamán, és Kicsivúval egyetemben készítettem el, csak én a másik változatot. A vicc az volt az egészben, hogy mivel a tesóm is ezt sütötte karácsonyra, neki szépen begépeltem a recipét a munkahelyemen (az ottani füzetembe jegyzeteltem), haza viszont nem hoztam a leírást, így magamnak fejből kellett reprodukálni. Később telefonos segítséget kértem a sütéshez, mert csak a hőfokra és a sütési időre nem emlékeztem :)

Hozzávalók:

• 2 szelet pulykamell
• 1 tojás fehérje
• fél dl tejszín
• petrezselyem
• 1 csomag édes gesztenyemassza
• aszalt gyümölcs (szilva, barack, áfonya, megggy)
• valamilyen mag (nekem fenyőmag, de lehet dió, mandula, akármi)
• só, bors
• szalonna (nekem kolozsvári, eredetileg inkább bacon)
• rozmaring, narancshéj

A pulykamellszeleteket megmostam, megszárítottam, majd alaposan kiklopfoltam, hogy szép nagy, vékony szeleteket kapjak. Az egyikből levágtam egy darabkát, meg nem mondom, mekkorát, az ment a töltelékbe. Az aprítógépbe dobtam a húsdarabot, "ledaráltam", majd utánaküldtem a tojás fehérjét, tejszínt és a petrelyelymet, és összemixeltem az egészet. Ez egy jó kis töltelékalap, bármivel bővíthető! Ebbe a cuccba kevertem a gesztenyemasszát, majd a korábban sózott-borsozott hússzeletekre pakoltam egy jó széles csíkban. Belenyomkodtam a gyümölcsöket, megszórtam a fenyőmaggal, és feltekertem a husit. Kívülről is sóztam, borsoztam, rozmaringot szórtam rá, és kolozsvári szalonnaszeleteket pakoltam a tetejére, mivel bacont elfelejtettem venni. Alufóliába tekertem, és 170 fokos sütőben 40 percig sütöttem. (1 kiló húst kell 1 órán át sütni, ebből arányosítottam). Persze végül csak az egyik tekercset sütöttem meg, a másik egyből a mélyhűtőben landolt, két emberre ennyi a soknál is több lett volna. Kruplipürével tálaltam.

Megjegyzéseim: az alufóliába nem lett volna baj, ha teszek egy kis narancshéjat. Én persze kidobtam délelőtt az utolsó narancsot. Nekem így egy kicsit száraz lett, valami mártást elviselt volna maga mellé, de én elfelejtettem :) Azért isteni lett így is :)

6 adag , Gundeles recept

Ezúton szeretnék minden kedves blogolvasómnak boldog karácsonyt kívánni!

A mai menünk: póréhagymakrémleves, gesztenyével töltött pulykamell és tesóm-féle beigli + a tegnap ajándékba kapott püspökkenyér. Tojáslikőrt (szintén ajándék) és/vagy görög bort iszunk mellé. És gyújtunk néhány gyertyát. Az este pedig mandarinnal zárul.

Hozzávalók:

• 12,5 dkg vaj
• 1 tojás
• 20 dkg liszt
• 6 dkg étkezési keményítő
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csapott teáskanál sütőpor
• 1 narancs reszelt héja
• 10 dkg étcsokoládé (vagy Katica tortabevonó vagy maradék Mikulás, esetleg Nyúl)

A csokit apróra daraboltam, a vaj és a tojás kivételével pedig minden hozzávalót a gyúrólapra borogattam. Belemorzsoltam a vajat, beleütöttem a tojást, és amilyen gyorsan csak tudtam, összeállítottam a tésztát. Két, kb. 3 centi átmérőjű rudat sodortam belőle, és folpackba csomagolva beraktam őket a hűtőbe.

Egy óra elteltével korongokat vágtam a rudakból, sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztattam őket, jó nagy helyeket kihagyva, mert a keksz terül sülés közben, majd 200 fokos sütőbe toltam, és 10 perc után ki is kaptam őket. Érdekes módon a második adagot odakapta picit, szóval lehet, hogy 200 foknál kevesebb is elég, vagy lejjebb lehetne menni a hőmérséklettel.

Nem tudom, hogy eredetileg honnan vana  recept, én a tesómtól tanultam, de számossokan elkészítették már, az biztos. Például kalvenault. Vagy kockás. Ez pedig Pamináé, de nem ugyanaz! Ribizli pedig szeleteli, nem karikázza.

Hős indexes múltamban ismerkedtem meg Tündérlalával és az ő fokhagymás-gyömbéres szilvaszószával. Utóbbi gondolata nem hagyott nyugodni, amióta elolvastam a tizenegyedik VKF kiírását. Aztán kapcsoltam, hogy december van, és nem augusztus vége - szeptember eleje, a zöldségesnél inkább van mandarin, mint szilva, de ez egy transzformátornak :))) (értsd: aki folyton átalakítja az ételeket) ez nem lehet gond. Így lett a szósz alapja az aszaltszilva, mellé pulykát vettem, nem tudatosan, csak marhára unom a csirkemellet, mindenesetre sikerült egy igazán élénkítő és igazán ünnepi ebédet rittyenteni.

Hozzávalók a húshoz:

• 50 dkg pulykacomb, csontja nélkül
• só, bors, majoranna
• kis olaj

Az egybenhagyott húst sóztam, borsoztam, majorannáztam :) Egy tűzálló tálba pici olajat kentem, beletettem a húst, és előmelegített, 180 fokos sütőben 45 percig sütöttem¹.

Hozzávalók a szószhoz:

• 1 evőkanál vaj
• 1 evőkanál cukor
• 2 kis csomag aszalt szilva (összesen 20 dkg)
• 2 dl száraz vörösbor
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• diónyi reszelt gyömbér
• fél kávéskanál őrölt szegfűszeg
• só, bors
• 2 teáskanál étkezési keményítő

Az aszalt szilvát előző este beáztattam a borba. Aznap viszont lecsöpögtettem. A vajat egy serpenyőben felolvasztottam, a cukrot megkaramellizáltam rajta, beleöntöttem a bort (vigyázat, spriccelhet!), utánaküldtem az aszalt szilvákat², a reszelt gyömbért, átnyomott fokhagymát, szegfűszeget, sót, borsot, majd még egy kis vizet adtam alá. 5 percig pároltam, kikevertem a keményítőt 1 deci vízzel, és besűrítettem a szószt.

Krokettet sütöttem mellé, a húst felszeleteltem, nyakonöntöttem a szósszal, és belakmároztuk.

3 adag

¹ meg is állapítottam, hogy nem tudok sülthúst csinálni. Ki akartam volna próbálni a Gundelben tanult rohasztásos eljárást, de a jegyzeteim még valamelyik doboz mélyén hányódnak. Így maradtam a klasszikus megoldásnál: magas hőmérsékleten szépen kiszárítottam a húst :)

² itt pedig arra jöttem rá, hogy igen felesleges volt lecsöpögtetni a szilvát, ha egyből a bor után a szilvát dobom a serpenyőbe, de sebaj.

Szóval Vörösvár megajándékozott engem egy irdatlan nagy kuktával. Tuti, rozsdamentes acél, a kerámialapos tűzhely is szeretni fogja. Hogy gyorsan ki is próbáljam, vizualizáltam egy klasszikus, hagymás salátalében készült krumplisalátát. Itt mindjárt kapcsolódok a nosztalgiahónaphoz is, nálunk ez tipikus karácsonyi étel, Szenteste a süllő és a kolbásszal tölött karaj mellé dukál a krumplisaláta, a franciasaláta, és a majonézes krumpi, ami szintén az ecetes változatból készül. Van egy emlékem még, ami ide kapcsolódik: '89-ben, amikor Romániában igyekeztek megtörni Causescu rémuralmát, ülök a konyhában, pucolom a héjában főtt krumplit a fent és lent említett salátához, és kérdezem, hol van apa. Anya mondja, hogy elment tartós élelmiszert vinni az a romániai magyaroknak. Azóta a legtöbb esetben, ha a héjában főtt krumplit pucolom, eszembe jut ez a dolog.

Hozzávalók:

• 10 kis szem krumpli
• egy kis vagy egy fél nagy fej vöröshagyma
• 2 evőkanál 20%-os ecet
• só
• 4-5 evőkanál cukor

A krumplit beletettem a kuktába, felöntöttem 3 centi vízzel, lecsuktam, és forrni tettem. Amikor sípolni kezdett a kukta, lehalkítottam, és 10 percet főztem, majd kinyitottam a kukta tetejét. Közben elkészítettem a salátalét: az ecetet felöntöttem vízzel, majd belekavartam a sót és a cukrot. Itt igazából a kóstolgatás segít csak, ne csípje a torkomat az ecet, ne legyen ízetlen sem, én igyekeztem sósabbra keverni a lét, mert a krumpli csak felvesz majd a sóból. A hagymát negyedbe, majd vékony szeletekre vágtam, belekevertem a salátalébe.

Amikor a kukta ledobta a tetejét (lefelé természetesen, senki nem sérült meg :), kiborítottam a tartalmát, és épp csak annyira hagytam hűlni, hogy ne égesse szét a kezemet a kolompár. Ekkor nekiláttam megpucoválni őket, mert így jön le legjobban a héja. A tojásvágó jó segítségemre volt a felkarikázásban, és már lehetett is a kész salátalébe pakolni egyesével a krumplikarikákat.

Jó egy napig hagytam állni, és PF lett. Pont Fasza, amilyennek lennie kell.