Ha karácsony, akkor hal, mák, beigli, szaloncukor, töltött káposzta, zserbó, kocsonya, halászlé, borleves. Ha karácsony, akkor mák, zserbó. Mák, zserbó. Mák, zserbó. Mákzserbó? Igen, mákzserbó. Halvány lila segédfogalmam nem volt, hogy létezik-e ez az édesség, de őszintén szólva nagyon nem is érdekelt. Jó, kigugliztam, láttam, hogy létezik, de annyira izgatott a kis ötletem, hogy egyedül kívántam megvalósítani. Elővettem a két éve megénekelt Kismama-féle receptet, a diót mákra cseréltem, és meg is voltunk. Szerényen azt kell mondjam, hogy nagyon-nagyon nem nyúltam mellé. Aztán miközben már a kisült tészta hűlt, és már csak a csokoládéborítást várta, megnéztem Nemisbéka blogját, és mit látok? Egy mákos zserbót :)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 2 tojás
• 2 dkg élesztő
• 10 dkg + 2 kávéskanál cukor
• 30 dkg margarin
• csipetnyi sütőpor
• 1 dl tej

Továbbá

• 15 dkg darált mák
• 15 dkg porcukor
• baracklekvár
• 15 dkg keserű csokoládé
• 2 evőkanál olaj

Az élesztőt a tejben a két kanál cukorral felfuttattam. Közben kimértem a lisztet és a cukrot, hozzákevertem a sütőport, beleütöttem a tojásokat, majd jött az élesztős cucc, végül belecsípkedtem a margarint, és villámgyorsan összegyúrtam. A tésztát aztán háromba szedtem, kettőt a hűtőbe raktam, a harmadikat vékonyra kinyújtottam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, és kezdődött a rétegezés: a tésztára lekvár, aztán a cukros mák fele, tészta, lekvár, mák, a tetejére tészta. Villával megszurkáltam a tetejét, és 170 fokos sütőben fél órát sütöttem, aztán hagytam kihűlni. Másnap a csokit gőzfürdőben felolvasztottam, hozzákevertem az olajat, és bevontam vele a mákzserbóm tetejét. Néhány napig érdemes állni hagyni, hogy a tésztarétegek jól megszívják magukat a töltelékkel.