Hozzávalók a húshoz:

• 1 csirkemellfilé
• 1 dl száraz fehérbor (esetünkben chardonnay)
• 0,5 dl tokaji aszú
• 2 evőkanál olaj
• 2X2 evőkanál vaj
• 1 fürt piros szőlő (megszámoltam, 33 szem volt)
• só, bors, chillikeverék, cayenne-i bors

Hozzávalók a mártáshoz:

• 2 evőkanál mazsola
• kb. 1 dl tokaji aszú
• 2 tojássárgája
• 2 dl tejszín
• 2 teáskanál méz
• 1 evőkanál vaj
• só, bors, chillikeverék

Előző nap: a mazsolát felforraltam az aszúban, és félretettem. A szőlőt megmostam, leszemeztem, megszárítottam, és visszatettem a hűtőbe. *

Aznap: a csirkemellről leválasztottam a "madárkákat", a nagyobb darabokat széltében félbevágtam. Sóztam, borsoztam, és a 2 evőkanál olaj - 2 evőkanál olvasztott vaj kombóban gyorsan elősütöttem. Jénai tálba sorjáztam a hússzeleteket, és felöntöttem a két bor keverékével, rácsípkedtem 2 evőkanálnyi vajat, ráöntöttem a sütésből visszamaradt zsiradékot. Megszórtam félbevágott és kimagozott szőlővel, valamint egy csipetnyi cayenne-i borssal és egy kávéskanálnyi chillikeverékkel. Alufóliával lefedtam, 220 fokos sütőbe toltam, és jó 40 perc alatt készre pároltam a hússzeleteket.

Eközben feltettem főni a mazsolás rizst, ezt nem fejtem ki, rizst mindenki tud főzni, vagy legalábbis azt állítja magáról :)

Aztán pedig elkevertem a tejszínt, a mézet és a két tojás sárgáját egy mélyebb tálban. Amikor a húsok megpuhultak, a szőlős hússzeleteket egy másik jénaiba szedtem át, lefedtem alufóliával, és visszaraktam a lekapcsolt, de még meleg sütőbe melegentartás céljából. A visszamaradt boros lét az aszúban ázó mazsolához öntöttem, gyorsan összeforraltam, majd hozzácsurgattam a tejszínes elegyet, beletettem az evőkanálnyi vajat, sóztam, borsoztam, pici chillikeveréket szórtam bele, és összemelegítettem.

Tálaláskor a mazsolás rizst egy vízzel öblített tálkába szedtem, lenyomkodtam, majd a tányért rátettem és átfordítottam. Mellészedtem 2-2 szelet húst, elrendeztem a tetején a szőlőszemeket, és szépen körbelocsoltam a finom boros mártással.

3 adag, Stahl Judit receptje alapján dolgoztam

* Sokat gondolkodtam rajta a főzés közben és utólag is, mit is jelent, hogy az étel előkészíthető előző nap vagy esetleg annál is korábban. Klasszikus lehet egy pulykatekercs például, amit már akár novemberben betekerünk, a mélyhűtőbe tesszük, és szenteste csak berakjuk a sütőbe, köretet, esetleg mártást készítünk mellé és bezsebeljük az elismerő pillantásokat. Sok esetben szerintem az is előkészítést jelent viszont, hogy a hozzávalókat korábban meg tudjuk pucolni, esetleg feldarabolni. Vagy az is segítség lehet saját magunknak, ha az alapanyagokat előre ki tudjuk mérni, a borosüveget kinyitni, nem is hülyeség, szerintem én fogok még ilyet csinálni, mert sok esetben nem a főzés maga tart sokáig, hanem a kipakolás, mérés, hiszen tudja ezt minden háziasszony. Miért ne lehetne előző nap dobozban előkészíteni a lisztet, vajat, ki tudja, mit? Na nem futtatom tovább itt az eszmét, lényeg, hogy az én receptem klasszikus értelemben nem is biztos, hogy megfelel a kiírásnak, de ezt majd a t. zsűri eldönti.