Hozzávalók:

• 3-4 szikkadt kifli
• 5 dl tej
• 2 zacskó vaníliás cukor
• 3 evőkanál kristálycukor
• porcukorral elkevert darált mák

A kiflit már reggel elölhagytam száradni, majd jó két órával a művelet előtt felkarikáztam, és egy széles tálban tovább hagytam szikkadni.

A tejet megmelegítettem, felolvasztottam benne a sima és a vaníliás cukrot, valamint a vajat. Egy mély tálba szórtam 10-12 kiflikarikát, merőkanállal meglocsoltam a meleg tejjel, és addig forgattam a kifliket a tejben, amíg jól megszívták magukat, de nem estek teljesen szét (bizony, gyakorlatot igényel). Átszedtem egy másik tálba a nyomokban kiflikre emlékeztetető tejszivacsokat, megszórtam 2-3 evőkanálnyi cukros mákkal, és összekevertem. Ezt a hadműveletet addig lehet ismételni, amíg a kifli illetve a tej közül valamelyik el nem fogy. Azonnal tálaltam, most éppen baracklekvárral, Valaki kérésére (családi szokás szerint), én szeretem vaníliakrémmel is, de van, aki sütőtálba pakolja, lekvározza, cukros tojásfehérjét simít rá, és összesüti. Jut is eszembe, ezzel bátran nevezhettem volna a magyaros VKF-re. Még az is lehet, hogy megteszem :)