Vasárnap reggel, a mi legyen ebédre? c. beszélgetés. Én már a szakácskönyvek előtt állva nézem, miből válasszak, és mindig a leveseseken akad meg a szemem. Valaki kelkáposztásat szeretne. Így a válasz egyértelmű: frankfurtileves. 

Hozzávalók: 

• 1 hagyma
• 2 sárgarépa
• 0,5 kg kelkáposzta vagy kelbimbó
• 2 közepes krumpli
• 1 pár virsli
• 1 doboz tejföl
• 1 púpozott fakanál liszt
• 2 teáskanál pirospaprika
• só, majoranna, egész köménymag (és egy teatojás :)
• pici olaj

Az olajon megpirítom a kis kockákra aprított hagymát, majd rászórom a karikázott répát és a csíkozott kelkáposztát. Ezen a ponton sózom, majorannázom. A majorannát nem sajnálom egyáltalán! Összeforgatom, és hagyom őket párolódni. Kicsit később lehúzom a tűzről, megszórom a pirospaprikával és a liszttel, felöntöm 1,5-2 liter vízzel, megküldöm további sóval, majorannával, és a teatojásba lapátolok legalább egy teáskanálnyi köménymagot, majd azt is beleteszem (egyéb esetben Valaki a kanalát sem meríti a levesbe). Forrhatnak. Amikor a zöldség majdnem kész, a nagy kockákra vágott krumplit is beleteszem, kicsit később a karikázott virslit. A végén belekeverem a tejfölt, rotty és kész.

Apukám receptje, nála jobban senki nem főzte a családban.