Hú és ha. Az egyik legjobb sajttorta evör. Annyi csalást ejtettem benne, hogy kipróbáltam, valóban helyettesíthető-e a Philadelphia krémsajt lecsöpögtetett tejföllel. Szerintem igen, de nem cserélném ki teljesen, legközelebb is megmaradok a fele-fele aránynál.

Hozzávalók a tortához:

• 21 dkg zabkeksz (Győri zabfalatok)
• 11 dkg olvasztott vaj
• 40 dkg philadelphia krémsajt
• 40 dkg, savójától lecsöpögtetett tejföl
• 20 dkg cukor
• 4 tojás
• 4 tojás sárgája
• 1 1/2 csomag bourbon vaníliás cukor
• 1 1/2 evőkanál frissen facsart citromlé

Hozzávalók a mázhoz:

• 20 dkg, savójától lecsöpögtetett tejföl
• 2 evőkanál cukor
• 1/2 csomag bourbon vaníliás cukor

Az aprítógépben morzsásra törtem a zabkekszet, majd hozzákevertettem vele az olvasztott vajat. Kézzel egy 26 cm átmérőjű tortaforma aljába egyengettem, majd betettem a hűtőbe kb. 25 percre. Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra.

A krémsajthoz kevertem a lecsöpögtetett tejfölt, majd a cukrot, tojásokat és tojássárgákat, a vaníliás cukrot és a citromlét. Feltettem forrni egy kislábosnyi vizet.

A 25 perc elteltével kivettem a hűtőből a tortaformát, háromszorosan becsomagoltam alufóliába az oldalát, majd beleöntöttem a krémsajtos tölteléket, és betettem a sütőbe, a tepsibe. Óvatosan köréöntöttem az addigra felforrt vizet, és ebben a vízfürdőben sütöttem 50 percet. A mázhoz összekevertem a tejfölt a cukorral és a vaníliás cukorral, majd amikor a torta megsült, rásimítottam, és további 10 perc alatt rásütöttem. Kivettem a tortát a sütőből, és az alufóliába csomagolva hagytam kihűlni. Másnap tálalás előtt jó félórával kivettem a hűtőből, hogy kicsit kiengedjen, majd lehetett is szeletelni. Képet nem készítettem, mert a tejfölös máz miatt nem lehetett szépen szeletelni, de higgyétek el, remekjó lett, az eddigi legjobb sajttorta, amit ettem.

Nigella Lawson Hogyan váljunk házi istennőkké c. könyvében az eredeti recept (kép is van a linkhez), és csak nagyjából módosítottam nagyobb tortaformára

A régi aprítógépem elfáradt a hosszú harc alatt, valószínűleg a kése is teljesen életlen, a motorja pedig igen furcsa hangokat ad. Így esett, hogy amikor felmerült a kérdés, mit kérünk nászajándékba, szinte az egyetlen dolog, amit rá tudtam vágni, hogy aprítógépet. Mivel anyámnak fogalma nem volt, mi az az aprítógép, beletett szépen a borítékba némi pénzmagot, és a lelkemre kötötte, hogy azért azt vegyek belőle. Én meg nézegettem, nézegettem, hol elfelejtettem, hol újra eszembe jutott (ejnye), de abban majdnem biztos voltam, hogy Braunt szeretnék, a nővéremnek is ilyen van, régóta, folyamatosan használja és igen jól működik. Kinéztem a vágyott típust, elmentünk a Saturnba, és a sors keze belenyúl, nem volt belőle. Én pedig azt mondtam, hogy innen nem megyek sehová egy Braun nélkül, úgyhogy néztünk valami mást. És lőn. Úgy hívják, hogy Braun Multiquick Professional (alias MR 6550 MFP MC K, ha valaki egész pontosan meg akarja nézni). Van kicsi aprítója, óriási aprítója, habot ver, rúdmixel, és az óriási aprítóhoz csatlakoztatható háromféle vágószerszám (szeletel, kicsit reszel, nagyot reszel), és dagaszt is (vagy tésztát kever, vagymi). Úgy darálta ma a csirkehúst, mint egy álom. Ugyanúgy darálta a múlt héten a földimogyorót, aprította a hagymát, hát én szerelmes vagyok, na :)

Egy vasárnap délután azt mondja Valaki, nem sütnék-e valamit. Én pedig egész héten az Ízvarázst forgattam, így tökéletesen biztos voltam benne, hogy csokisat kell sütnöm. A keksz szerényen csokoládés aprósütemény névre hallgat a könyvben, ennél azért többet érdemel :) Szerintem érdemes megvárni, amíg teljesen kihűl, melegen nem annyira élvezhető.

Hozzávalók:

• 25 dkg puha vaj
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg barnacukor
• 20 dkg sima kristálycukor
• 2 tojás
• 25 dkg liszt
• 2 g szárított élesztő
• 6 dkg kakaópor
• 19 dkg étcsokoládé

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. A vajat, cukrot, vaníliás cukrot robotgéppel alaposan kikevertettem, beleütöttem a tojásokat, hozzákevertem a lisztet, élesztőt, kakaóport, majd a végén az apróra vágott csokoládét. Alaposan elkevertem, majd sütőpapírral bélelt tepsire evőkanállal halmokat pakoltam. 15 perc alatt csodaszépen megsültek-száradtak.

Donna Hay Ízvarázsából dolgoztam

Ilyen az, amikor ahelyett, hogy mást szívatnék, magammal tolok ki. Történt ugyanis, hogy kis összejövetelt akartunk, először exszomszédéknál, a meghívás kaisersmarnira szólt így a síszezonban (azaz hetekkel ezelőtt). Én javasoltam a gőzgombócot, mert azt is szokott Vica készíteni, aztán pedig felajánlottam szerény hajlékunkat a rendezvény megtartásához. Okos, kezdhettem én neki a gőzgombócnak. Még összedobtunk elé egy korhelylevest, hogy ne csak édes legyen, aztán pedig szuszogtunk :)

Hozzávalók a gőzgombóchoz:

• 50 dkg finomliszt
• 25 dkg rétesliszt
• 4,5 dl tej
• 10 g szárított élesztő (?)
• 3 tojás sárgája
• 5 dkg cukor
• csipet só
• 50 dkg szilvalekvár

Hozzávalók a vaníliamártáshoz:

• 7,5 dl tej
• 3 tojás sárgája
• 8 dkg cukor
• 2 kávéskanál liszt
• fél rúd vanília
• 1 evőkanál vaj

1 dl langyos tejben, 1 kiskanál cukorral és hintésnyi liszttel felfuttattam az élesztőt. A liszteket belemértem a kelesztőtálba, hozzáadtam a tojások sárgáját, cukrot, sót és a felfuttatott élesztőt, majd apránként a tejet, és jó kis kelttésztát dagasztottam belőle (legközelebb lehet picit több a cukor). Hagytam megkelni, majd lisztes felületen kinyújtottam, 12 darabra vágtam a tésztát. A közepükre szilvalekvárt pakoltunk Renivel, majd igyekeztünk gombócokká formálni a batyukat. Kicsit hagytuk még kelni a gombócokat, majd gőz fölött jó 15 perc alatt gőzgombóccá pároltuk, vagymi. A második eresztés sokkal finomabb lett, azok még keltek, szóval érdemes rendesen újrakeleszteni a kigőzölés előtt.

Még korábban elkészítettem a vaníliamártást: a tojássárgákat elkevertem 1,5 dl tejjel , a cukorral és a liszttel. A maradék tejet felforraltam a vanília kikapart magjaival, és óvatosan a tojássárgához kevertem. Visszatettem a tűzre, és folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg sűrűsödni nem kezdett (forrni nem szabad!). Ekkor elzártam alatta a gázt, és belekevertem a vajat, majd kiraktam a teraszra hűlni.

A kész gombócokat vaníliamártással és darált, cukrozott mákkal tálaltam.

A gőzgombóc receptje a mindmegettéről, a vaníliamártásé Horváth Ilonától származik

Hozzávalók:

• 1 nagyobb csirkemell
• 1 evőkanál vaj
• 1 evőkanál olaj
• só, liszt, bors
• 1 doboz kukoricakonzerv
• 1 kis doboz tejföl
• kapor ízlés szerint (szerintem sok)

A csirkemellet kis kockákra vágtam, kicsi lisztben átforgattam. Összeolvasztottam a vajat és az olajat, majd fehéredésig pirítottam benne a húskockákat. Sóztam, borsoztam, aláöntöttem egy pici vizet, majd 15 perc és fedő alatt puhára pároltam. Ekkor beleborítottam a lecsöpögtetett kukoricát, az apróra vágott kaprot, és a kevés vízzel simára kevert tejfölt. Rottyantottam rajta egyet, kicsit besűrítettem fedő nélkül, és enyhén fokhagymás rizzsel tálaltam (1 bögrényi rizs vizébe 1 gerezd fokhagymát nyomtam).

3 adag

Hozzávalók:

• 60 dkg csirkemáj
• 10 dkg vaj
• kb. 15 centi póréhagyma
• 2 evőkanál abból a remek pezsgős mustárból, amit nemisbékától kaptam
• bors

A májakat megmostam, megszabadítottam a felesleges sallangoktól. A vajat megolvasztottam, majd megdinszteltem rajta a póréhagymát. Rátettem a májat és a mustárt, kevertem rajta egyet, és kb. 15-20 perc alatt puhára pároltam. Friss kiflivel ettük, a maradékot amúgy hidegen, még egy kevés mustárral.

3-4 adag

Timi, a fiam újdonsült gondozónője megkönyörült rajtam, amikor az "átadóban" ücsörögtem órákig melegben, étlen, szomjan, unatkozva, és a kezembe nyomott néhány újságot. Annyi időm volt, hogy be is bifláztam egy jó kis téli, olcsó receptet :)

Hozzávalók:

• 50 dkg krumpli
• fél szál póréhagyma
• 2 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• fél zellergumó
• 1 jó marék kelbimbó
• 1 doboz tejföl
• só, biovegeta, majoranna

A krumplit megpucoltam, kockákra vágtam, a póré felét felkarikáztam, és feltettem őket annyi sós vízben főni, ami jó alaposan ellepte. Amikor megfőttek, beleeresztettem a rúdmixert, és krémlevessé alakítottam. A felezett kelbimbókat, kockázott zellert, félkarikázott répákat és a karikázott maradék póréhagymát a levesbe tettem, biovegetáztam, tettem bele majorannát, és a zöldségeket is készre főztem. A végén a tejfölt alaposan elkevertem egy kevés hideg vízzel, majd a kimert levessel langyosítottam, és beleöntöttem a lábosba. Rottyantottam rajta, és el is készült. Nekem talán még jobban ízlett a tejfölözés előtt, de így is remek lett.

6 adag, a Blikk Nők c. műremekben :) olvastam

moes narancskonyhája elköltözött. Nem, nem váltottam blogszolgáltatót, csak kiköltöztünk a város szélére hirtelen felindulásból. A nagy hallgatás is ennek köszönhető, még mindig nem csomagoltam ki mindent :( Nem is narancssárga, viszont a pultfelület a duplájára nőtt, jó lesz nagyon. És két hatalmas ablaka van. És végre nem a galérián laknak a szakácskönyvek, hanem elérhető helyen. Egy muffint már összedobtam (csak a vaj maradt ki belőle :), hétvégén is főztem persze. Rántott húst. Én. Durva :)

Sportolók táplálkozásáról szóló cikk körítéseként az én tejbegrízes fotóm, hát ez milyen mókás már :) Piros pont, forrásmegjelöléssel. Cikk itt.

Nem vagyok erős se a fogadalmakban, se a betartásukban. De már hónapok óta érik bennünk a gondolat. Mert borzalmasan drágák, és annál rosszabbak a felvágottak. Látod magad előtt akár a hiper, akár a helyi kisbolt felvágottkínálatát? Csupa színtelen, vízbe áztatott, gyorspácolt, agyonsózott, igénytelen csemegeáru. Most egy darabig nem kérünk belőle. Ennek jegyében főztem keménytojást egyik nap, aztán sütöttem le egy kis csirkemájat zsírban, hagymával, fokhagymával. És sok sajtot eszünk, és nagyon élvezem. Kalandra fel :)

Úgy megtetszett Hinyenc megoldása, hogy nem voltam rest kipróbálni, amikor egy szép decemberi este vendégünk érkezett.

Hozzávalók:

• 6 evőkanál majonéz
• 1/2 doboz tejföl
• 1 teáskanál mustár
• 2 evőkanál olivaolaj
• 2 evőkanál kapribogyó
• 1/2 fej hagyma
• 1 doboz kukoricakonzerv
• 1 doboz tonhalkonzerv
• tortillalapok

A majonézt és a tejfölt egy nagyobb tálban összekevertem, aztán hozzákevertem a mustárt és az olivaolajat. Belereszeltem (ájláv Microplane reszelő) a hagymát, utánadobáltam a kapribogyót, aztán következett a lecsepegtetett tonhal és a kukorica. Alaposan elkevertem, hogy a tonhal töredezzen szét, fefedtem a tálat, és kicsit összehűtöttem a salátát.

Vacsoraidőben a tortillalapokat egyesével jól felmelegítettem a mikróban, majd betöltöttem a tonhalas kukoricasalátát, visszahajtottam az lap alját, feltekertem, kézbe nyomtam (azért egy tányér nem árt alá), és jó étvágyat kívántam.

6 tortillalaphoz elegendő, a hétköznapínyenc blogon találtam

Hozzávalók:

• 3 szelet lazac (kb. 30 dkg)
• 1 csomag leveles tészta
• só, bors, pici citromlé
• vaj a sütéshez

Hozzávalók a borsmártáshoz:

• 1 evőkanál vaj
• 1,5 marék vegyesbors
• 1 evőkanál barnacukor
• 1,5 dl fehérbor (jellegtelen fajtából)
• 1,5 dl tejszín
• só

A lazacszeleteket sóztam, borsoztam, és egy picit bekentem citromlével (ráfacsartam, na). Vajat olvasztottam egy serpenyőben, és megsütöttem benne a halszeleteket, úgy 4-4 perc kellett mindkét oldaluknak. Közben kiterítettem a leveles tésztát, jó nagy köröket (kb. 12 centis átmérővel) szaggattam belőlük, szám szerint hatot, a maradékból mindenféle vicces dolgokat szaggattam-csavartam, sütőpapírra tettem, és 220 fokos sütőben 15 perc alatt megsütöttem.

A borsmártáshoz a vajat felolvasztottam, megkaramellizáltam rajta a cukrot, beletettem a borsot, felöntöttem a borral, és hagytam, hogy a cukor elolvadjon újra. Sóztam, és kicsit beforraltam, majd beleöntöttem a tejszínt, és hagytam egyet rottyanni. Saját kútfőből készült, és nagyon ciki, de az emlékeim szerint mintha lett volna benne balzsamecet is, vagy mégsem? Nem tudom, kell nekem ennyi idő után ideülni leírni...

Tálaláskor "lazacburgert" készítettem, két tésztakör közé tettem a lazacot és közben meglocsoltam borsmártással is.

3 adag, az eredeti receptet Flat-cattől lestem el, aki ezzel 3. helyet nyert el nemisbéka karácsonyi versenyén

A nagy karácsony előtti ábrándozásban, gasztroblogolvasgatásban elcsábultam én is egy Csillagánizs főzőiskola tesztelésre. Nem bántam meg. Ezelőtt két helyen voltam főzőórán (vagymi), azt gondolom, Csillagánizsék odafigyelnek a részletekre. Maximált létszám, mindenki részt vehet az alkotásban, előre nyomtatott jegyzetlapokat kaptunk a hozzávalókkal, le lehet ülni, ha az ember elfáradt, magas minőségű alapanyagokkal dolgoznak. Juhos Józsit meg szeretjük :) A karácsonyi menü méltó befejezése című órán vettem részt, ahol nem beiglit és nem zserbót sütöttünk, viszont hat másik műremeket, franciásabb-olaszosabb vonalon. A végén mondjuk meg akartam halni a sok édességtől.

A karácsonyi menüt így nálunk is csokoládé felfújt zárta, még gyakorolni kell, hogy pont jóra süljön, de állok elébe :)

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 7 dkg finomliszt
• 12 dkg porcukor
• 12 dkg vaj
• 15 dkg étcsokoládé (max. 75%-os kakaótartalmú)

A csokit vízgőz fölött összeolvasztottam a vajjal. A cukrot, lisztet és 2 tojást alaposan elkevertem, majd a többi tojást is hozzáadtam, és megint megkevertem. Ehhez hozzáadtam a csokis vajat, és a tészta el is készült.

A formákat kivajaztam, kiliszteztem (a forma tetejéig egészen), belekanalaztam a tésztát, és 190 fokra előmelegített sütőben, légkeveréssel, elvileg 12 percig sütni. A perceket ki kell kísérletezni, nekem 12 sok lett sajnos, de a JJ is azt mondta, hogy ezt gyakorolni kell a mindenkinek a saját sütőjével. Sütőből kivétel után 20 mp-et érdemes állni hagyni, utána könnyen kifordul a formából.

Megjegyzés: a tésztát légmentesen záródó dobozban 1 hétig el lehet tartani a hűtőben, sütés előtt fél órával ki kell venni a hűtőből és átkeverni.

Elvileg 8 adag, nyilván formafüggő, én 6 felé osztanám, Juhos Józseftől tanultam

• 1/2 evőkanál margarin
• 2 evőkanál karácsonyi golden syrup
• 1/2 teáskanál gyömbér
• 5 egész szegfűszeg
• kevés egész fahéj
• 5 egész szegfűbors
• kevés szerecsendióvirág
• 35 dkg fagyasztott szilva
• 1 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál barnacukor
• 1 dl szárazabb fehérbor
• 4 dl víz

A margarint és a golden syrupot összeolvasztottam egy lábosban, és pár percig hagytam fortyogni. Utána belereszeltem a gyömbért, és azt is megfuttattam a szirupon. Hozzátettem a fagyott szilvát, majd a fehérbort és a vizet. Teatojásba tettem a darabos fűszereket, úgy mentek a levesbe, majd beletettem a citromléz is, a barnacukorral a végén állítottam csak be a leves édes ízét. Amikor a szilvák megpuhultak (15-20 perc), levettem a tűzről a lábost, kicsit hűlni hagytam, majd átturmixoltam. Nem tejszíneztem, nem levesbetéteztem, nagyon finom és ünnepi lett így is.

3 adag, Kiskukta kategóriagyőztes receptjét vettem alapul

Összeállt a menü a héten aztán. A leves és a főétel a receptversenyből származik, a desszert a múlt heti főzőiskolából. Az ebéd kútfőből :)

Ebédre lesz hagymaleves (sima hagymából) és mákos guba, vacsira fűszeres szilvakrémleves (gyerekbarátra alakítva), lazac leveles tésztában, borsmártással és csokiszuflé.

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok!