Timi, a fiam újdonsült gondozónője megkönyörült rajtam, amikor az "átadóban" ücsörögtem órákig melegben, étlen, szomjan, unatkozva, és a kezembe nyomott néhány újságot. Annyi időm volt, hogy be is bifláztam egy jó kis téli, olcsó receptet :)

Hozzávalók:

• 50 dkg krumpli
• fél szál póréhagyma
• 2 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• fél zellergumó
• 1 jó marék kelbimbó
• 1 doboz tejföl
• só, biovegeta, majoranna

A krumplit megpucoltam, kockákra vágtam, a póré felét felkarikáztam, és feltettem őket annyi sós vízben főni, ami jó alaposan ellepte. Amikor megfőttek, beleeresztettem a rúdmixert, és krémlevessé alakítottam. A felezett kelbimbókat, kockázott zellert, félkarikázott répákat és a karikázott maradék póréhagymát a levesbe tettem, biovegetáztam, tettem bele majorannát, és a zöldségeket is készre főztem. A végén a tejfölt alaposan elkevertem egy kevés hideg vízzel, majd a kimert levessel langyosítottam, és beleöntöttem a lábosba. Rottyantottam rajta, és el is készült. Nekem talán még jobban ízlett a tejfölözés előtt, de így is remek lett.

6 adag, a Blikk Nők c. műremekben :) olvastam

moes narancskonyhája elköltözött. Nem, nem váltottam blogszolgáltatót, csak kiköltöztünk a város szélére hirtelen felindulásból. A nagy hallgatás is ennek köszönhető, még mindig nem csomagoltam ki mindent :( Nem is narancssárga, viszont a pultfelület a duplájára nőtt, jó lesz nagyon. És két hatalmas ablaka van. És végre nem a galérián laknak a szakácskönyvek, hanem elérhető helyen. Egy muffint már összedobtam (csak a vaj maradt ki belőle :), hétvégén is főztem persze. Rántott húst. Én. Durva :)

Sportolók táplálkozásáról szóló cikk körítéseként az én tejbegrízes fotóm, hát ez milyen mókás már :) Piros pont, forrásmegjelöléssel. Cikk itt.

Nem vagyok erős se a fogadalmakban, se a betartásukban. De már hónapok óta érik bennünk a gondolat. Mert borzalmasan drágák, és annál rosszabbak a felvágottak. Látod magad előtt akár a hiper, akár a helyi kisbolt felvágottkínálatát? Csupa színtelen, vízbe áztatott, gyorspácolt, agyonsózott, igénytelen csemegeáru. Most egy darabig nem kérünk belőle. Ennek jegyében főztem keménytojást egyik nap, aztán sütöttem le egy kis csirkemájat zsírban, hagymával, fokhagymával. És sok sajtot eszünk, és nagyon élvezem. Kalandra fel :)

Úgy megtetszett Hinyenc megoldása, hogy nem voltam rest kipróbálni, amikor egy szép decemberi este vendégünk érkezett.

Hozzávalók:

• 6 evőkanál majonéz
• 1/2 doboz tejföl
• 1 teáskanál mustár
• 2 evőkanál olivaolaj
• 2 evőkanál kapribogyó
• 1/2 fej hagyma
• 1 doboz kukoricakonzerv
• 1 doboz tonhalkonzerv
• tortillalapok

A majonézt és a tejfölt egy nagyobb tálban összekevertem, aztán hozzákevertem a mustárt és az olivaolajat. Belereszeltem (ájláv Microplane reszelő) a hagymát, utánadobáltam a kapribogyót, aztán következett a lecsepegtetett tonhal és a kukorica. Alaposan elkevertem, hogy a tonhal töredezzen szét, fefedtem a tálat, és kicsit összehűtöttem a salátát.

Vacsoraidőben a tortillalapokat egyesével jól felmelegítettem a mikróban, majd betöltöttem a tonhalas kukoricasalátát, visszahajtottam az lap alját, feltekertem, kézbe nyomtam (azért egy tányér nem árt alá), és jó étvágyat kívántam.

6 tortillalaphoz elegendő, a hétköznapínyenc blogon találtam

Hozzávalók:

• 3 szelet lazac (kb. 30 dkg)
• 1 csomag leveles tészta
• só, bors, pici citromlé
• vaj a sütéshez

Hozzávalók a borsmártáshoz:

• 1 evőkanál vaj
• 1,5 marék vegyesbors
• 1 evőkanál barnacukor
• 1,5 dl fehérbor (jellegtelen fajtából)
• 1,5 dl tejszín
• só

A lazacszeleteket sóztam, borsoztam, és egy picit bekentem citromlével (ráfacsartam, na). Vajat olvasztottam egy serpenyőben, és megsütöttem benne a halszeleteket, úgy 4-4 perc kellett mindkét oldaluknak. Közben kiterítettem a leveles tésztát, jó nagy köröket (kb. 12 centis átmérővel) szaggattam belőlük, szám szerint hatot, a maradékból mindenféle vicces dolgokat szaggattam-csavartam, sütőpapírra tettem, és 220 fokos sütőben 15 perc alatt megsütöttem.

A borsmártáshoz a vajat felolvasztottam, megkaramellizáltam rajta a cukrot, beletettem a borsot, felöntöttem a borral, és hagytam, hogy a cukor elolvadjon újra. Sóztam, és kicsit beforraltam, majd beleöntöttem a tejszínt, és hagytam egyet rottyanni. Saját kútfőből készült, és nagyon ciki, de az emlékeim szerint mintha lett volna benne balzsamecet is, vagy mégsem? Nem tudom, kell nekem ennyi idő után ideülni leírni...

Tálaláskor "lazacburgert" készítettem, két tésztakör közé tettem a lazacot és közben meglocsoltam borsmártással is.

3 adag, az eredeti receptet Flat-cattől lestem el, aki ezzel 3. helyet nyert el nemisbéka karácsonyi versenyén

A nagy karácsony előtti ábrándozásban, gasztroblogolvasgatásban elcsábultam én is egy Csillagánizs főzőiskola tesztelésre. Nem bántam meg. Ezelőtt két helyen voltam főzőórán (vagymi), azt gondolom, Csillagánizsék odafigyelnek a részletekre. Maximált létszám, mindenki részt vehet az alkotásban, előre nyomtatott jegyzetlapokat kaptunk a hozzávalókkal, le lehet ülni, ha az ember elfáradt, magas minőségű alapanyagokkal dolgoznak. Juhos Józsit meg szeretjük :) A karácsonyi menü méltó befejezése című órán vettem részt, ahol nem beiglit és nem zserbót sütöttünk, viszont hat másik műremeket, franciásabb-olaszosabb vonalon. A végén mondjuk meg akartam halni a sok édességtől.

A karácsonyi menüt így nálunk is csokoládé felfújt zárta, még gyakorolni kell, hogy pont jóra süljön, de állok elébe :)

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 7 dkg finomliszt
• 12 dkg porcukor
• 12 dkg vaj
• 15 dkg étcsokoládé (max. 75%-os kakaótartalmú)

A csokit vízgőz fölött összeolvasztottam a vajjal. A cukrot, lisztet és 2 tojást alaposan elkevertem, majd a többi tojást is hozzáadtam, és megint megkevertem. Ehhez hozzáadtam a csokis vajat, és a tészta el is készült.

A formákat kivajaztam, kiliszteztem (a forma tetejéig egészen), belekanalaztam a tésztát, és 190 fokra előmelegített sütőben, légkeveréssel, elvileg 12 percig sütni. A perceket ki kell kísérletezni, nekem 12 sok lett sajnos, de a JJ is azt mondta, hogy ezt gyakorolni kell a mindenkinek a saját sütőjével. Sütőből kivétel után 20 mp-et érdemes állni hagyni, utána könnyen kifordul a formából.

Megjegyzés: a tésztát légmentesen záródó dobozban 1 hétig el lehet tartani a hűtőben, sütés előtt fél órával ki kell venni a hűtőből és átkeverni.

Elvileg 8 adag, nyilván formafüggő, én 6 felé osztanám, Juhos Józseftől tanultam

• 1/2 evőkanál margarin
• 2 evőkanál karácsonyi golden syrup
• 1/2 teáskanál gyömbér
• 5 egész szegfűszeg
• kevés egész fahéj
• 5 egész szegfűbors
• kevés szerecsendióvirág
• 35 dkg fagyasztott szilva
• 1 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál barnacukor
• 1 dl szárazabb fehérbor
• 4 dl víz

A margarint és a golden syrupot összeolvasztottam egy lábosban, és pár percig hagytam fortyogni. Utána belereszeltem a gyömbért, és azt is megfuttattam a szirupon. Hozzátettem a fagyott szilvát, majd a fehérbort és a vizet. Teatojásba tettem a darabos fűszereket, úgy mentek a levesbe, majd beletettem a citromléz is, a barnacukorral a végén állítottam csak be a leves édes ízét. Amikor a szilvák megpuhultak (15-20 perc), levettem a tűzről a lábost, kicsit hűlni hagytam, majd átturmixoltam. Nem tejszíneztem, nem levesbetéteztem, nagyon finom és ünnepi lett így is.

3 adag, Kiskukta kategóriagyőztes receptjét vettem alapul

Összeállt a menü a héten aztán. A leves és a főétel a receptversenyből származik, a desszert a múlt heti főzőiskolából. Az ebéd kútfőből :)

Ebédre lesz hagymaleves (sima hagymából) és mákos guba, vacsira fűszeres szilvakrémleves (gyerekbarátra alakítva), lazac leveles tésztában, borsmártással és csokiszuflé.

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok!

Közönségdíjas lettem nemisbéka karácsonyi receptversenyén :)))

Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! Nos, nem Váncza sütőporral készült, viszont az ő süteményeskönyvükből. Ki akartam végezni a kamraszekrény ősrégi maradványait (aszalt gyümölcsök, keserűcsoki), kerestem egy püspökkenyér-receptet. Elméletileg biztos ebből is van családi változat, meg tojásfehérjegyilkos, nekem most gyorsabb volt fellépni a galériára egy szakácskönyvért. És a klasszikus a segítségemre is sietett.

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 15 dkg cukor
• 15 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 1/2 csomag bourbon vaníliás cukor
• 6 dkg vágott dió (bátran mehet belőle több is)
• 8 szem aszalt barack
• 6 szem aszalt szilva
• 8 dkg darabolt keserűcsoki
• 1 marék aszalt vörösáfonya

A cukrot két egész tojással és két tojássárgájával 2-3 percig verettem a kézimixerrel. Fakanállal hozzákevertem a lisztet, a sütőport és a vaníliás cukrot. Belekevertem az aszalt gyümölcsöket, csokit és a diót, végül felvertem habnak a két tojásfehérjét, és óvatosan beleforgattam a masszába. Margarinnal kikent, kilisztezett őzgerincformába öntöttem, és 160 fokon jó sokáig (kb. 50 perc) sütöttem. Tűpróba, persze.

A Váncza-féle "A mi süteményeskönyvünk"-ből a recept alapja

Feltettem egy adag barilla minipennét főni. Főzési idő: 6 perc. Aztán megörültem, hogy a Mókamester szépen eljátszik a délelőtt szétszedett övem csatjával, és nekiálltam felesleges gyerekruhákat felpakolni a vonatkozó oldalra. Aztán főtt tészta illatot éreztem, alig 20 perc telt el. Hát nem lett al dente :))

Megint azt hittem, hogy feltaláltam a spanyol viaszt nemisbéka karácsonyi receptversenyére, hát tévedtem (tavaly a mákzserbónál gondoltam ugyanezt, azóta számtalan helyen láttam...).

Valami frissítő, nem klasszikus süteményen gondolkodtam, és egyszer csak beugrott, hogy kardamomos kávémousse lesz az (sosem hallottam még ilyesmiről ezelőtt, csak csokisat ettem). Erre kiguglizom, és kiderül, hogy ez egy tradicionális francia karácsonyi desszert. Sebaj, legalább nem nekem kellett kitalálnom az arányokat. Vagyis de, mert az eredeti recepthez képest húztam itt-ott. Baromi könnyű elkészíteni, a tavalyi feltételeknek is megfelel, hiszen akár előző este is el lehet készíteni, gyorsan megvan, és nem zserbó, nem beigli, nem mézes krémes. Viszont a kávé miatt nem gyerekbarát, de a gyerekek egyenek szaloncukrot :)) (enyém max. mandarint)

Hozzávalók:

• 0,5 dl tej
• 1/2 kávéskanál őrölt kardamom
• 5 dkg barnacukor
• 1 dkg Nescafé granulátum
• 7 dkg keserű csokoládé
• 2 dl tejszín
• 3 lap zselatin
• 4 evőkanál víz

A tejet a kardamommal feltettem melegedni, forrást követően lehalkítottam, és 10 percig főztem. Közben felolvasztottam a csokoládét egy bögrében a mikróban, és kimértem a barnacukrot és a neszkávét. Amikor a kardamomos tejnek lejárt az ideje, a fentieket egy tálba öntöttem és összekevertem. A zselatinlapokat egy lapostányérban vízbe áztattam, 5 percig úszkáltak. Közben a hideg tejszínből habot vertem, majd a kávés szószhoz szedtem át, és óvatosan összeforgattam. A zselatinlapokat előáztatásukat követően kihorgásztam a vízből, és a nagyobbik bádogbögrémben 4 evőkanál víz társaságában melegedésre ítéltem, hamar elolvadtak (max. 2 perc). Ekkor a kávés-tejszínes krémhez kevertem, és már szedtem is át a tálalásra szánt különböző formájú kis üvegpoharakba. 1 napot hűtöttem, mielőtt megkóstoltuk. Összesen 35 percet vett igénybe a fenti hadművelet, szerintem nem rossz, tekintve a kiváló eredményt :)

6 kis pohárkányi mousse lett belőle, az eredeti receptet a food24-en találtam

Joci az én apukám volt. És volt neki a kedvenc süteménye, az a bizonyos mézes tésztájú, csokibevonatos, kókuszos kocka. Ezért hát a családban Joci kedvencének hívtuk mindig is a sütit. Hetekkel ezelőtt eszembe jutott (halottak napja?), elkértem az ősi családi receptet anyámtól, modern nő lévén átküldte e-mailben (csatolt excel táblában :), bőbeszédűen annyit írt a levélbe még, hogy "Megy a recept. Anyád." Ezen csöppet röhögtem, aztán szereztem kókuszreszeléket, és neki is láttam. Nem utoljára, csak legközelebb kicsit kevesebb cukrot teszek a tésztába.

Hozzávalók a tésztához:

• 2 tojás
• 5 dkg margarin
• 3 evőkanál olvasztott méz
• 30 dkg cukor
• 40 dkg liszt (fele sima, fele rétes)
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej

Hozzávalók a bevonathoz:

• 20 dkg margarin
• 25 dkg porcukor
• 2 dkg kakaó
• 5 evőkanál tej
• 2 evőkanál rum
• kókuszreszelék

A margarint és a mézet egy bögrében jól összeolvasztottam a mikróban, majd egy mély tálba borítottam. Hozzáadtam a cukrot és a tojásokat, és fakanállal alaposan kikevertem. Belekevertem a sütőporos lisztet és a tejet, jó híg tésztát kaptam, csodálkoztam is, de működött. Kikentem margarinnal egy tepsit, kiliszteztem, és a tésztát belefolyattam, majd 170 fokos előmelegített sütőbe toltam, és jó fél órát sütöttem, tűpróbáig. Hagytam langyosra hűlni, utána borítottam ki és vágtam kockákra.

Közben elkészítettem a csokiszószt: a margarint egy kislábosba tettem, és felolvasztottam, hozzáolvasztottam a porcukrot és a kakaót is, és amikor már nem melegítettem tovább, belekevertem a rumot. Ebbe a szószba mártogattam a langyos tésztakockákat, utána a kókuszreszelékbe hempergettettem Valakivel :)

Nigellát eddig is szerettük, továbbra is így teszünk :) A hozzávalókon kicsit alakítottam az eredeti recepthez képest, eszemben nem volt áfonyaszószt venni, soha az életben el nem fogyott volna. Viszont milyen jól jött a kamraszekrényben talált aszalt vörösáfonya, még szerencse, hogy nem selejteztem ki a hetek óta betervezett, soha meg nem valósított rendrakás-takarítási körben :)

Hozzávalók:

• 1 kg oldalas (én szép húsosat kaptam)
• 120 ml csirkéhez való édes chilliszósz
• 60 ml golden syrup
• 60 ml szójaszósz
• 2 marék aszalt vörösáfonya
• 1 lime kifacsart leve
• 1 mandarin kifacsart leve
• 1 evőkanál olaj

A chilliszószt, golden syrupot, szójaszószt, olajat, limelét, mandarinlét összekevertem, beledobtam a vörösáfonyát, majd alaposan beleforgattam a 4 darabba vágott oldalast. A tálat lefedtem, és a hűtőbe tettem egy rövidebb pácolódás (3 óra) erejéig.

A sütőt bemelegítettem 200 fokra, az oldalasokat áttettem egy jénai tálba, rálocsoltam a páclé 1/3-át, alufóliával lefedtem a tálat, és 2 órán át sütöttem, fél óránként megforgatva-locsolgatva a húsokat. A végén rágrilleztem 2-3 percig, és késznek nyilvánítottam. Hagymás tört krumplival tálaltam.

4 adag, Nigellától